November 26-án Boldizsár Ildikó ismét csodákkal árasztotta el lelkünket és mesékkel töltötte fel szívünket, miközben a “Metamorphoses Meseterápiás Módszer” segítségével közelebb kerülhettünk önmagunk megismeréséhez, valamint megismerhettük a mese fejlesztő hatásait az óvodától egészen a felnőtté válásig. “Így volt, mese volt. Amit mondtam igaz volt. Aki nem hiszi, az járjon utána!” 🙂
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy varázslatos szépségű falu, Mocsoládia. Ebben a meseszép kis falucskában 2016. július havának utolsó felében összegyűltek a gyerekek, hogy a mindennapok valóságából szárnyukat bontva elrepüljenek a mesék és a képzelet világába. A négy együtt töltött nap során számtalan kalandban volt részük. Megismerkedtek Mocsoládia mesés történetével, harcoltak sárkányokkal, megmentették a falut, elfoglalták és birtokba vették az Aprónépek országának fáin található házakat, varázskönyvből hívták elő a kedvenc állataikat, megtanulták a varázspor használatának módját,megismerkedtek Mesével a kutyussal, alkottak, játszottak és természetesen meséltek, meséltek, és meséltek….
Június 13-án, hétfőn a Kapucinus Söröző mögötti árnyas ligetben az érdeklődő Alsómocsoládiakkal közösen, Pandurné Deák Ágnes irányításával elő- és elkészítettük a népmesékből ismert kőlevest. A mesébe illő hangulatot a cseperésző eső sem tudta elrontani, sőt, a közös múltidézés, és mesemondás hatására még a nap is kisütött délutánra.
“Varázspálcám suhogása
felkelti a vidéket.
A tél végi utazásra
barátaim kísérnek.Varázsigém hatalmával
elaltatom a telet.
Az ágakra rásuhintva
ébresztem a rügyeket.Virág nyílik ahol járok,
ágak végén tipegek.
Tündérszárnyam nyomában már
ott virít a kikelet.”
Mocsoládia varázslatos vidék. Meseszép akkor is, amikor a táj a frissen hullott hó alatt pihen, és akkor is, amikor a téli nap fénye a földre hozza a szivárvány ragyogását.
Az adventi időszakban Mocsoládia minden kedves polgárát hetenként egy-egy mesével ajándékoztuk meg.
Az első mese a Varázscsengő volt, melyet Komor László bábművész segítségével ismerhettek meg az érdeklődők a Mikulás Muri keretein belül.
A második mese alkalom egy adventi mesecsokor, melyet a Teleház munkatársai tolmácsoltak december 8-án az Őszi-Fény Idősek Otthonában, a mesélést közös kézműves foglalkozás – mézeskalács készítés – követte.
Harmadik mesénk a „Kis gyufaárus lány” című színdarab volt a MASZAT Társulat előadásában, melyet december 17-én tekinthettünk meg a Konferencia Központ Nagytermében.
Negyedik meglepetés mesénket a Falukarácsonyon ismerhették meg a nézők az alsómocsoládi amatőr színjátszók előadásában.
Mocsoládia megszületett, életre kelt. Mi, Mocsoládia lakói igyekszünk szívünk-lelkünk minden tudásával és szeretetével nevelni és megtölteni élettel. Napról- napra gondozzuk, mint kisgyermeket a szülei. Alapgondolataink már megvannak, a szellemi kereteket tökéletesen tükrözi a szeptember 25-én közzétett Alkotmány és Üzenet, melyek Mesefalunk működési alapjának tekinthetőek. Ezeket igyekszünk a jövőben konkrétumokká formálni. Jelenleg a tervezés és előkészítés időszakában járunk, az éves terv kialakításán dolgozunk, koncepciót alkotunk. Mindezt azért, hogy Önök, akik ellátogatnak hozzánk, a mese varázslatos csodájával a lelkükben térhessenek majd haza.
Alsómocsolád község Önkormányzata ez év szeptemberének utolsó napján ünnepelte fennállásának 25. évfordulóját. A mesefaluvá váló település fontos törekvése a múlt és az itt élő emberek élettörténeteinek megismerése, összegyűjtése.
Érdekes összefüggés, hogy Mocsoládia születésnapja egybe esett a Magyar Népmese Világnapjával, így természetesen ünnepségünk fókuszában a mesék álltak. A mesemondók pedig az itt lakók, illetve az Alsómocsoládról elszármazó, de máig lélekben itt élő emberek voltak.
A mesés születésnap varázslattá vált az által, hogy a résztvevők szemüket behunyva újra gyermekként élhették át a róluk szóló igaz történeteket, visszaemlékezéseket.
Az időutazást Boldizsár Ildikó meseterapeuta „Egy boldog ember inge” című meséje zárta, visszahozva mindenkit a jelenbe.
A mesebeliség az ünnepség végéig kitartott, hisz a vendégek a „Terülj-terülj asztalkám” mellett folytathatták az estébe nyúló beszélgetést.
